A legfontosabb hír, hogy manóimat úgy fest sikerült szaporítani, azaz ez véglegesen akkor dől el, amikor a kicsik kikeltek a kokonból. Nagyon remélem és ezért mindent meg is teszek. Nagy meglepetésemre nem bántották egymást a sáskák, de a biztonság kedvéért ismét szétköltöztek a családalapítás után.:)
Életük alkonyán, legszebb formájukban a két nőstényt elvittem magammal egy szép nyáriasan meleg őszi napon a szabadba fotózkodni. Nagyon élvezték:) A fiúcskáról csak otthoni képeim vannak, őt nem vittem magammal a fotózásra.
Jön is pár kép:) Vigyázzatok a hazai manókra, mert mostanában kicsit védtelenebbek, hiszen mostanság teszik le koknjaikat és búcsúznak el örökre ettől a világtól. Nem érdemes őket befogni sem, hiszen csak az utolsó napjait keserítenétek meg a fogsággal, arról nem is beszélve, hogy itthon nem véletlen védett ez a csodálatos rovarfaj.
Egy tegnap felmerült kérdésnek köszönhetően találtam róluk egy aranyos írást , ezt be is másolom:
(...)
Érdekességek és tények
Érzékelés
Amilyen furcsa történetek, mítoszok övezték az ájtatos manókat szerte a világon, olyannyira különleges tulajdonságaik vannak a „hétköznapokban” is. Már háromszög alakú, teljesen szabadon álló fejük sem mindennapi látvány; a két jókora összetett szem mellett 3 pontszem biztosítja a kiváló látást. A látásteret tovább növeli a fej rendkívüli mértékű forgathatósága a többnyire erősen megnyúlt (egyes fajoknál levélszerűen kiszélesedő) előtori részen. Ez a bizarr fej-előtor szerkezet teszi lehetővé, hogy szinte mindent észrevehessen maga körül anélkül, hogy testét meg kellene mozdítania. Vizsgálatok szerint a 180 fokban elforgatható fejen a szemek mintegy 300 fokban képesek a környezetet áttekinteni. A ragadozó imádkozó sáskák nappali lények, mindazonáltal éjjel vonzza őket a mesterséges fény, pontosabban az a sok finom rovar, amelyik összegyűlik ott.
Az imádkozósáska-fajok nem kis részénél páratlan hallószerv is kialakult. Az élővilágban rendhagyó egyetlen fül egy sekély résként fedezhető fel a középtor alsó részén, e szerv segítségével ultrahangokat képesek érzékelni 25–60 KHz között (repülés közben is), így elkerülhetik a kellemetlen találkozást egyik legveszedelmesebb természetes ellenségeikkel, a denevérekkel.
Idegrendszer
Roeder az imádkozó sáska idegrendszerét úgy vizsgálta, hogy elvágta a rendszer különböző komponensei közötti kapcsolatot, majd megfigyelte a műtétek hatását. Ha a potrohszelvényeknél egyetlen ganglion- (idegdúc) szegmenst különített el a többitől, akkor az adott szelvény mozdulatlanná dermedt, elektromos ingerlés hatására azonban az ingerelt idegdúc „ellenőrzése” alatt álló izmok és a lábak ebben a szelvényben erőteljes mozgásokat végeztek. Ezek szerint mindegyik szelvénydúc részt vesz a lábak vagy a potroh mozgatásában, ahogy az ízeltlábúaknál megszokott. Mire is jó ez?
Ha egy ivarérett hím még a párzás előtt vagy az aktus közben elveszíti a fejét, mert a nagyobb termetű (és étvágyú) nőstény leharapja azt, akkor sincs probléma, mert a hím önállósult potroha ritmikus mozgást végez, és a párzás megtörténik. Feltehető, hogy a kannibalizmus kockázata miatt a törzsfejlődés során azok a hímek voltak előnyben, amelyeknek idegi szabályozó rendszere különbözött a többiekétől, mégpedig úgy, hogy a tori és potrohi dúcaik a fejtől függetlenül képesek voltak az állat párzását teljes mértékben irányítani. Természetesen az imádkozósáska-hímeknek csak egy része fejezi be életét ily módon. Ha pedig mégis áldozatul esik a hím, az sem baj, mert a szaporodás, petézés magasabb energiaszükségletéhez jól jön a lakoma a nősténynek – semmi nem vész kárba. (...)
(Forrás: http://www.eletestudomany.hu/content/aktualis_20080711_manok_a_fuben___amit_az_imadkozo_saskakrol_tudni_erdemes)Jönnek a képeim:)
